– Mellúszóként ismerkedtem a Bárány-uszoda légkörével, de Kádas Géza, a legendás egri úszó és vízilabdázó indítványára már tizenhat évesen beállítottak az OB I-es gárda kapujába – emlékezik sikeres pályafutása kezdetére Ambrus Miklós. – Szegény családból származó vékony dongájú gyerek voltam. Sajnos, nehéz sorsommal nem foglalkoztak a klub és a város vezetői. Ettől függetlenül nem akartam húsz évesen eligazolni Egerből, ám a Ferencvárosi Torna Clubban olyan támogatóra találtam, ahol nem csak ígértek, hanem adtak is az éhezőnek – indokolja 1953-as távozását az 55-szörös válogatott.

  Ambrus Miklós kíváncsian várja a Fradi - Eger összecsapásokat. Fotó: a szerző Ambrus Miklós kíváncsian várja a Fradi - Eger összecsapásokat. Fotó: a szerző

Ambrus Miklósnak több, mint fél évszázad elteltével is fontosak egykori egri barátai, nem felejti a lelkes közönséget, a szerető szurkolókat, a vasárnap déli mérkőzések hangulatát. Tapasztalatai szerint úgy ítéli meg, hogy Egerből nem lett volna válogatott, azzal együtt 1964-ben olimpiai, 1962-ben pedig Európa-bajnok lett a nemzeti csapattal. Mindent a szorgalmának köszönhet – véli sikerei kulcsát. Visszavonulása után az FTC-nél a szakosztály vezetését bízták rá, de kapott feladatot az országos szövetségben is.

A vízilabda sporthoz manapság is közel áll Ambrus Miklós. Fia, Ambrus Tamás, a Fradi edzője révén családon belülről ismeri a sportág életét, gondjait.
– Nagyon fontos az utánpótlás, azzal együtt az erkölcsi nevelés. Féltem a magyar pólót, mert nekünk csak az elsőség lehet a célunk. Rossz előjel, hogy külföldről is kénytelenek vagyunk igazolni játékost – szólt panaszosan az ötszörös magyar bajnok. Akkor viszont már felemeli hangját, amikor a következő bajnokság várható ütközeteire, például egy Eger – Fradi mérkőzésre gondol.

Fesztbaum Béla