– Annak idején mindannyian előbb az úszó tréningen vettünk részt, aztán következett a vízilabda játék – erősíti meg ezzel Brinza István azt is, hogy mennyire fontos pólóban a kitűnő úszástudás, főleg a gyorsaság. – Kormos Aurél fogta össze az ifjak csapatát, az újonc bajnokság valamennyi meccsét Budapesten a Császár-uszodában rendezték. A felnőttek közé tizenhat évesen kerültem, ahol akkor Ambrus, Válent, Utassy, Kádas, Baranyai, Koncz pólózott. Érettségi után orvosi műszerésznek akartam tanulni, ám Egerben nem sikerült.

Mehettem volna a fővárosba, de a szolnokiak hívását fogadtam el, ahol egy év kivárás után 1957-től lehettem tagja a Dózsának – emlékezik a későbbi hatszoros B-válogatott, négyszeres magyar bajnok, többszörös bajnoki dobogós és Magyar Népköztársasági Kupagyőztes.
Brinza István hét évet töltött Szolnokon, aztán a Csepel Autó, végül a Bp. Spartacus színeiben hódolt kedvenc sportjának, 1972-ig az OB I-ben. Játszott aztán még külföldön Zentán, majd Miskolcon, ahol edzőként is tevékenykedett, miközben az egyetemen dolgozott.

– Nyugdíjazásom után igyekeztem vissza Eger irányába, a jó levegő és a vízi lehetőség okán tizennégy éve Egerszalókra költöztünk a feleségemmel. Szívesen méhészkedem és persze követem a sportélet eseményeit. Főleg televízión keresztül tájékozódom, de rövidesen az internethez is csatlakozom. Elkeserít, hogy pólóban szinte megölik a centert, a durvaság a labdarúgásban is felerősödött, mert megengedik. Főleg a külföldi focit szeretem, az Arsenal a csapatom. Szorítok persze a ZF-Egernek is, remélem megnyerik a következő bajnokságot – váltott vissza a vízilabdára Brinza István.

Fesztbaum Béla

Forrás: heol.hu